Mivel elérkezett a suliban az évvégi kiállítás rendezésének ideje, be kell fejezni, vagy legalábbis a jelenlegi állapotukban bemutathatóvá kell tenni az idei munkákat. Én az utóbbit választottam, úgyhogy septiben rendereltem pár alkonyi képet, majd fotosopban megretusálgattam őket. Ebben a formában tekinthető hát véglegesnek a fosszilis energiahordozó ezen forrása, melyet mintha csak maga Mózes fakasztott volna botjával az üzemanyagra éhező gépkocsikat a vezetve a sivatagban.
Ha az ember kitalál valami újat, amirôl még soha nem hallott senki, akkor két lehetôség van: vagy van valami óriási hibája, ami miatt lehetetlen a mûkdése a gyakorlatban, vagy pedig valaki már kitalálta korábban.
Az elsô esetre példa a WildChatbe kitalált csetelôs-egymásnak üzenôs rendszer, amilyen már van, be kell ragasztani a hátsó ablkaba és akkor lehet vele kommunikálni. A Susnyás is hasonlóképpen járt, a napokban láttam ugyanis a belsôségen, hogy létezik egy jármû, ami ugyanolyan forgó, csavaros rudakon megy, mint az én holdjáróm. A jármû természetesen orosz és biztos valami hadi célra lett kifejlesztve, mert a videó tanulsága szerint mindenen átmegy: