Álmában

Rendszeres blogolvasók és közeli ismerőseim tudhatják, hogy tavaly ilyenkor Balatonszárszón nyaraltunk. Idén sem történt ez másképp, viszont tájképek helyett most emberi figurával próbálkoztam, személyesen egy feleséggel. Történt egy olyan, hogy kimentünk tájat vagy valami hasonlót festeni, de aztán ez is aktba fulladt. Nem lett kész egyáltalán, úgyhogy csak a vázlatot rakom fel belőlle.

Mindenestre ez az egy alkalom elvette a kedvemet az akriltól és inkább szines ceruzák segítségével adtam vissza a látványt a következőkben.




Álmában.

Április

Akrill, ugyanazon a helyen, csak egy másik napon. A vázlatot megint berakom, meg egy közelebbi részletet a kép közepéről.

Devla

Elkezdtem mostanában akrillal tájképeket festeni, mert miközben a fotosoppal festegettem, rájöttem, hogy az itt a jó, hogy a szinek egymást fedik. Gondoltam akkor kéne nekem egy ilyen manuális technika is, mert eddig szinte csak akvarellel festettem. Meg amúgy is nézegetemm a multkor egy könyvesboltban egy Ferdinand Hodler albumot, ami kedvet csinált a fedőfestékes fedőfestéshez, úgyhogy tegnap előtt reggel kimentünk egy horgászós tóhoz festeni.

A vázlatomat is beteszem, hogy érthetőbbé tegyem a végleges képet.
Hasonló célból beszkenneltem cinkosom képét is, aki elkísért kalandos utazásomra és maga sem általlot ecsetet ragadni. Őt amúgy errefelé lehet dícsérni:
Az én végleges képemről meg berakok két kisebb részletet is,


Meg a teljes egészet: