Retrospective

This time in English.
Hey, hey hey, people from all around the world! Don't go away just because you don't understand the foreign language! This is Your turn! This is in ENGLISH!

As you can see, mostly I post concept cars and it's one of them. I made it for a competition on DesignerTechniques last summer and I got the glorious second prize!

It's name is Wildchat, because it's revolutionary in three ways:


In nature, because it's mesh and frontlamps forms the eyes of a tiger,


in communication, because sitting in this car you can chat with other drivers,


and in clothing, because you can dress up the car the way you like.
(full description on the images)

And there are some other images of the car, which are not so astonishing as the others. (The others are very astonishing)

present perfect

Na ma népművészet órán folytattam a tengapi autómat, amit még a tegnapi angol óra tananyaga nyomán neveztem el. Ma is könnyű dolgom volt, mikor a tanári szigor kijátszásával próbálkoztam, azaz meg próbáltam észrevtélen maradni a figyelő tanítói szemek előtt, de mégis precízen rajzolni; ugyanis a tanárunk elaludt feltetés közben.

Kezdtem a szokásossal - Valahogy amikor egy már megtervezett autót rajzolok le egy másik nézőpontból, akkor eleinte mindíg sokkal bumfordibbra rajzolom a kelleténél. Ez ezúttal sem volt ez másként, így sikerült:


Aztán csak hogy mindenki értse, hogy milyen a lámpája, csináltam rólla egy közelit. Úgy működik, hogy alapból egy fém csík, de ha besötétedik, akkor világítani kezd, merthogy neon van benne. ez meg így:


És aztán a második óra vége felére már sikerült egy egészen jót is rajzolnom az autóról, ráadásul egy olyan nézőpontból, amiből rajzolni nem nagyon szoktam, csak 3dézni. na ez pedig így:

angol óra

"Márk an' Olivör! Wát ár jú dújing?! Wáj dont ju liszön tu dö text end fáló it? Dont dró! Dzsászt liszön!" - mintha csak ma történt volna, olyna konrétan fejemben él az első kritika, amit ezzel az autómmal kapcsolatban kaptam. annyira bele védősött az agyamba, hogy talán már soha nem fog kitörlődni... azthiszem nem túl építő jellegű, dehát ilyen az élet...