Ronaldo pici fejjel

Még mindig azon a véleményen vagyok, hogy a futballisták viccesen néznek ki. Persze a valóságban nem mindíg, de a rajzaimon remélem igen. Az itt látható derék uriember amúgy épp a portugál válogatott mezében rugdossa azt a labdát.

Claudio Marchisio

A Juventusban meg az olasz válogatottban játszik egy figura, akinek erőteljes, vörös színezetű foltok vannak a szemei alatt. A hátán a nyolcas számot viseli.

Mario Gomez

Korábban is írtam, hogy a sportolók karakteresen bumburnyák feje újra és újra megihlet engem. Ezúttal az európa bajnokság miatt rivaldafénybe kerülő Mario Gomez esett áldozatomul. Amúgy az egész photoshopban készült.

A. Wengers

Általában elég változó, hogy milyen témák indítanak be annyira, hogy megtervezzek, végig rajzoljak és kiszínezzek egy képet róluk. Utólag elég silánynak tűnik azonban az a szóvicc, ami ezúttal arra késztetett, hogy órákon át dolgozzak rajta. A mostanában mozikba kerülő Avengers film címének és Arsene Wenger, az Arsenal focicsapat vezetőedzője nevének hasonlóságáról van szó. Hát igen.

Ja amúgy, ha valaki nemismerné az uriembert, róla van szó:

Alex Song

A focival profi szinten foglalkozó emberek nagy részét igen mókás vonásokkal áldotta a meg annak idején a teremtő. Néhányuk azonban úgy érzi, kutya kötelessége valamilyen furcsa hajszínnel vagy ilyesmivel még röhejesebbé tenni az összképet. Az Arsenalban játszó Alex Song is előszeretettel hódol a fent leírt hobbinak.

Focis banner

Volt a Real Madrid egyik magyar rajongói szájtján egy príma kis banner pályázat, én ezzel rukkoltam elő.

Anime foci

Vannak emberek, akik azt mondják, hogy rossz ránézni a Wacomos képeimre, mert airbrush-szerű a stílusuk, az pedig nem jó. Az ő kedvükért most animésebbre színeztem egy rúgást, meg így aztán majd mondhatok olyan orcapirító poénokat, minthogy 'Let's kick it animestyle', vagy hasonlók. Amúgy nekem nem tetszik.

Furcsa, hogy mindíg az indít el, amikor leülök rajzolni, hogy megfelejek egy korábbi kritikának. Rajzolás közben mégis folyamatosan megyek arrafelé, ami nekem tetszik, és bár tudom, hogy másnak nem fog, mégis csinálom tovább úgy. Aztán a végére kész lesz valami, amivel én elégedett vagyok, de tudom, hogy ocsmánynak fogják találni. Ez jó érzés.
Néha meg van úgy, hogy leülök rajzolni és végig azon a vékony határon mozgok, ahol még tetszhet majd az embereknek. Hosszú szüneteket tartok rajzolás közben, csinálok belőlle ezer verziót, aztán mégis a legelső mellett döntök és így a végére kész lesz valami, amiben nincsen semmi érdekes, de talán majd "az embereknek" tetszik. Ilyenkor érzem magam rosszul és ilyenkor nem kezdek új képbe napokig.