Strand távolról

Voltam idén is Szárszón, de idén jóval kevesebbet festettem, mint a korábbi években. Számszerint egyet.

Puczér

Gondolom valamennyire látszik a felrakott akvarell krokikon, hogy a strandon készültek. Na a következőkön meg az fog látszani, hogy már otthon készültek. Próbáltam kicsit egyszerűsíteni a formákon, csak sajnos a fények nem kedveztek ennek a technikának.



Mire már beért a kezemben a technika, addigra már végképp sötét volt és már ruha is került a modellre, úgyhogy a jövőben majd próbálkozok még hasonlóakkal.

Vízfesték

Aztán cinkostársam is munkához látott, ő viszont akvarellel emelte ki a megjelenésem legjánosvitézesebb oldalát.

Ez rám is erős hatással volt, átnyergeltám hát én is erre az eszközre és én is olvasás közben kaptam ecsetvégre a modellemet.

Álmában

Rendszeres blogolvasók és közeli ismerőseim tudhatják, hogy tavaly ilyenkor Balatonszárszón nyaraltunk. Idén sem történt ez másképp, viszont tájképek helyett most emberi figurával próbálkoztam, személyesen egy feleséggel. Történt egy olyan, hogy kimentünk tájat vagy valami hasonlót festeni, de aztán ez is aktba fulladt. Nem lett kész egyáltalán, úgyhogy csak a vázlatot rakom fel belőlle.

Mindenestre ez az egy alkalom elvette a kedvemet az akriltól és inkább szines ceruzák segítségével adtam vissza a látványt a következőkben.




Álmában.

Szárszónak is egy kép a vége

Na itt ért össze a festős meg a szörnyes vonal, de ez még semmi a ahhoz képest, hogy kicsit belefirkált a rajzba a hugom is, meg hogy például csak félig készült el a helyszínen, kénytelen voltam otthon (felvételről) befejezni, vagy még hogy a pecások, akiket eltapos a szörny, úgy vélekednek, hogy azért nincsen kapásuk, mert a kommunisták eladták a Balatonból a halakat.

Szárszó.szörnyek

Mivel ugye valójában nem művésztáborban voltam, simán rajzolhattam olyan dolgokat, amik igazából nem voltak ott. Szóval az első ilyen igazából akkor született meg, amikor csináltam egy elképesztően szörnyű tusrajzot és nem szerettem volna az azután maradt rossz szájízzel hazavánszorogni a strandról. A többi már innentől szinte jött magától.




Az eddigi képek amúgy mind valóságos környezetben ábrázolják a szörnyeket, a következő viszont nem, az csak egy magyaros próbálkozás:

Szárszó.akvarell

Általában problémáim vannak a színes munkákkal, a figuráim háttereivel meg méginkább, szóval duplán volt hasznos tájképeket festeni. Mondjuk az ecsetből általában hamar elegem lett, úgyhogy a fontosabb dolgokat akvarell ceruzával rajzoltam meg mindhárom képen:

Szárszó.autók

Autók már csak a blog alcíme miatt is kellennek ugye, úgyhogy próbáltam nézni Szárszó felé valami pengébb verdát, de még a német túristák is csak 15 éves Volvókkal küldték. Később átsétáltam Földvárra is, ami bár kicsit népesebb település, ebből a szempontból az se volt egy kifejezett felüdülés. Ráfanyalodtam hát egy teljesen átlagos bömösre, de mivel ugye a formája nem ragadott meg, gondoltam inkább a tükröződéseit emelem ki:
Ezen a vonalon megindulva arra jutottam, hogy akkor bármilyen ocsmány kocsit lerajzolhatok, elég a színekre figyelni. Könnyelműségem záloga kettőspont

Szárszó.rajz

Volt szerencsém Balatonszárszón eltölteni a legutóbbi blogbejegyzés óta eltelt napokat, persze nem tétlenül, megpróbáltam mintegy művésztáborrá varázsolni a nyaralást egy pár a3as papír segítségével. Persze elsőre nem sikerült:
Ez elsősorban a földön heverő cigisdoboz miatt készült el, mondjuk a pittkréta már nem kellett volna rá, az igaz.Erre meg a lábam nem kellett volna meg a focilabda, ugye.