Korona

A kép legfontosabb eleme a fehér színű műanyag korona. Sorban utána következik a hajcsat.

Magyarázat

Szeretem azt a pózt, ahogy átlendül a test a léc fölött. Szeretek nagy fodrokat rajzolni a drapériára, de sosem sikerül jól. Szeretem ezt a szörny szerű orr-nélküliséget. Szeretek mindíg mindent újra alakítani és mégsem jutni ötről a hatra.

Szeretném majd befejezni is.

Nem túlzok

Nem túlzok, ha azt mondom, sok dolgom van mostanában, naponta rajzolok annyi fázist, amennyiből végig lehetne egy nyarat fűteni az Északi-sarkon. Ennek azonban a blogon mégsincs nyoma és bár ez talán hamarosan változik, vannak azér okai jócskán, első sorban például az, hogy nem tekintem saját alkotásaimnak azokat a munkákat, de ezt hosszú volna kifejteni. Mindenestre csöppnyi szabadidőmben most a "kelj fel és járj" kép ikerpárját készítettem el:

Ilyenkor pedig felmerül ugye a kérdés, hogy vajon ki a hátam lehet a rajzon. Merül fel válasz is, ugye, mégpedig hogy egy annak idején még Icsijúken néven futó figura, az eredetileg a konyhán dolgozó agresszív gyilkológép, akiből a ravasz Takanobu nagyúr farag könyörtelen katonát. Időközben viszont a sztori magyarrá vált, meg folyt le egy szerényebb mennyiségű víz a Dunán, úgyhogy a figura is átformálódott, túzok fejet kapott példul. Mert ugye a Belga is megmondta volt, hogy Európában a túzok madár már csak itt költ.

A legmagasabb ugrás

Asszem készen vagyok, bár van még egy kis hiányérzetem, mégsem tudnám megmondani, mi hiányzik rólla. (Hát nem a szeplő, az biztos.) Meg hátteret sem akartam rá kezdettől fogva. Aztán lehet hogy mégis csak kéne rá valami. Nem tudom. Ha valakinek van ötlete, kommenteljen.

Magasabbugrás

Megtetszett most ez a folyamat-ábrázolósdi, meg ugye minél több bejegyzés, annál jobb. Szóval megmutatom megint, hogy hol tartok ott, ahol még nincs kész a rajz:

Egyedül a bal csizma nem változott, pedig egyáltalán nem lett az jó, épp ellenkezőleg, csak sajnos még nem jöttem rá, hogy mit kéne vele csinálni. A legvázlatosabb még a ruha mell része és a bal felkar, meg még a haja olyan, hogy sokat fog változni, amíg kész nem lesz.

Kelj fel és járj!

Egy ilyennel megvagyok másfél óra alatt, ha meg jobban kidolgozom, az 3 napot vesz igénybe. Persze azt a maradék két napot majd még rááldozom a magasugrós képre, csak most közbeiktattam egy ilyet:

Magasugrás

Kicsit megint más technika, ezúttal az, amelyikkel nemrég 3 autót rajzoltam, öregebbek talán még emlékeznek is rájuk. Nem vagyok még kész amúgy, posztolok ezért wíájpít:

Anime foci

Vannak emberek, akik azt mondják, hogy rossz ránézni a Wacomos képeimre, mert airbrush-szerű a stílusuk, az pedig nem jó. Az ő kedvükért most animésebbre színeztem egy rúgást, meg így aztán majd mondhatok olyan orcapirító poénokat, minthogy 'Let's kick it animestyle', vagy hasonlók. Amúgy nekem nem tetszik.

Furcsa, hogy mindíg az indít el, amikor leülök rajzolni, hogy megfelejek egy korábbi kritikának. Rajzolás közben mégis folyamatosan megyek arrafelé, ami nekem tetszik, és bár tudom, hogy másnak nem fog, mégis csinálom tovább úgy. Aztán a végére kész lesz valami, amivel én elégedett vagyok, de tudom, hogy ocsmánynak fogják találni. Ez jó érzés.
Néha meg van úgy, hogy leülök rajzolni és végig azon a vékony határon mozgok, ahol még tetszhet majd az embereknek. Hosszú szüneteket tartok rajzolás közben, csinálok belőlle ezer verziót, aztán mégis a legelső mellett döntök és így a végére kész lesz valami, amiben nincsen semmi érdekes, de talán majd "az embereknek" tetszik. Ilyenkor érzem magam rosszul és ilyenkor nem kezdek új képbe napokig.

Megmásíthatatlan

Próbáltam valamit csinálni ezzel az arccal (ezzel az orral), hogy ne nézzen ki annyira szörnyszerűnek, de mégis megmaradjon, azaz ugyanazt megcsinálni, mint amit szoktak a filmekbe meg újságokba, hogy a ronda emberekből szépeket csinálnak. Nem mintha ezzel a figurával bármilyen hasonló hosszú terveim lennének, csak ki akartam próbálni, hogy sikerülne-e belőlle egy elfogadhatóbb külsejű embert faragni. Asszem kudarcot vallottam, bár a bevett fotosoppolásokon kívül nem sok mindent csináltam vele, úgyhogy biztos lesznek majd sokan, akik pont ettől hánynak be.

Kendőzetlenül

Eltelt három nap, azaz egy kiszínezett képnyi idő a legutóbbi poszt óta és hát mi mással is telhetett volna az az idő, mint az iránti lázas igyekezetem látvánnyá formálásával, hogy bebizonyítsam, nem egy transzvesztitát általottam női-huszárruhába bújtatni. Értek ugyanis efféle vádak, melyeket azzal kívánok végérvényesen cáfolni, hogy leveszem a kendőt a hölgy arcáról, felfedve ábrázatának eleddig emberi szem számára látatlan porcikáit.
A hátteret meg egyébként utólag rittyentettem a figura mögé, úgyhogy a fények nem igazán egyeznek. A ruháját se sikerült túl jól árnyalnom, úgyhogy azt tervezem, hogy más köntösbe bújtatom, kitalálok neki valami testhezállób hátteret, hátha jobb lesz majd úgy.
Ja és a hajszínét is feketés-türkizesről barnára változtattam, hogy kevésbé tűnjön parókának, ezzel is elejét véve szegény figura nemi identitásának megkérdőjelezésének.

Menyecske

Nem igazán tetszett az az outfit, amit legutóbb raktam fel, a már magyar Takanoburól, úgyhogy azt ki se színeztem, hanem kicsit áttervezgettem még azóta. Az eredménnyel már egészen elégedett voltam, mert magyarosabb volt, mint a multkori, de azér valamennyire még katonás maradt, szóval gondoltam gyorsan ki is színezem, de három nap után ezt is inkább abba hagytam (a tenyerét például teljesen át kéne rajzolni), de talán az a három nap is hasznos volt valamennyire, mert raktam rá olyan részleteket, amiket korábban nem, kicsit kijjebb dolgoztam az arcát, meg csináltam neki sebeket és hegeket, mert ugye egy ilyen katonának (a kendőjén lévő rangjelzés szerint őrmester amúgy) abból biztos sok van.
Mivel elég eklektikus lett a végeredmény, mellékelek hozzá egy magyarázó ábrát is, meg még elmondom, hogy azt találtam ki, hogy mivel ugye nincsen pupillája, ezért lehetne vak, és mivel ehhez a ruhához a barnább bőr jobban megy, lehetne cigány/roma, amúgy is olvastam valahol, hogy ők aktívan kivették a részüket annak idején a szabadságharcokból meg ilyenekből.

Taonobu

Mostmár még a pólómra is lehet voksolni, mert felrakták az operátorok a designbyhümans szájtra. Remélem ide kattint majd mindenki ezerrel szavazni.

Design by Hümans

Van egy kaliforniai pólós site, ahonnan meg lehet rendelni a világ legjobb pólóit. Hogy hogy szerezték meg ezeket? A megoldás: a pénz.

Bárki küldhet be nekik pólómintát, aztán ott szavazgatnak rá emberek, meg mindenki (hjûmanz) és ha a nap legjobb pólójának bizonyul a cucc, akkor fizet a cég a készítônek 100.000 forintot (dollárban persze). Ha egész héten nem akad nálla jobb, akkor emelik a tétet 150 ezerre, ha pedig egy teljes hónapig nem lel kihívóra, újabb 250 kiló üti az alkotó markát. Érthetô okokból tehát fû fa és Virág küld be naponta nemtomhány pólót, mer pénz van benne és így tényleg nagyon jókat sikerült beszipkázniuk.

Csak kisérletezésképpen én is összedobtam egy mintát, fel is töltöttem, de nem sikerült megtalálni, hogy hol lehetne rá szavazni, majd ha megtalálom, idelinkelem, hogy voksoljon majd mindenki állat módjára.

Magyar vagyok, szittya vagyok

Van 3 állítás:

- Winkler Suzuki Swiftet vesz.
- Az arc pályázat kiírása elveszi az ember kedvét az élettôl.
- A magyar hagyományokat jobban ismerem és jobban utánuk tudok nézni, mint a japánoknak.

És bár nem túl egyértelmû, de van nekik 1 következményük:

- A bábfilmemet átültetem félig-meddig magyar viszonyokra. Tehát a Hagakurébôl vett sztori marad, csak a helyszín, a figurák, a nevek, a jelmezek lesznek magyarok, egy kis japánsággal meg hülyeséggel felütve. Az új neveket még nem találtam ki, mivel még pontosan idôben sem helyeztem el a történetet, szóval csak annyi biztos, hogy huszárság lesz a javából. Nem szeretnék bele nagyon konkrét történelmi dolgokat, inkább csak alternatív múlt jeligére küldeném majd be.

A figurákat el is kezdtem átalakítgatni, bár színeik még nincsenek:

Itt is vannak ugye különbségek, szerintem a kendô az arcon marad, a tetoválások mindenképp, csak a nekik ruha nélkül hagyott területek formái nem, meg a hajat szeretném még valami olyasmire, ami félúton van a magyaros meg a jólnézki között.

ubonakaT & Takanobu

Olyan egy-két héttel korábban kezdtem teljesen végleges formába önteni a fiktív bábfilmem karaktereit, ezek a színezett képek is akkor készültek, csak reméltem, hogy csinálok nálluk jobbakat és nem kell majd felraknom ôket. Mostmár viszont tudom, hogy nem fogok többet ilyet rajzolni. Igaz kicsit más a hajuk, meg a ruhájuk hossza is különbözik, mégis véglegesnek mondanám ôket.

Talán kitalálható, hogy a hátul nézet készült korábban, mert az sokkal árnyaltabbnak és kifinomultabbnak tûnik, de csak a túl kontrasztos frontvjúhoz viszonyítva. Az is rásegít még erre, hogy bár az sokkal hamarabb kész volt, használtam hozzá egy kis fotórészletet is (a szoknyája fölrde lógó részén.)

Csattanó

Megrajzoltam a jövendőbeli bábfilm csattanóját, hogy senkit se érjen meglepetés. Hátteret majd szeretnék neki csinálni, nem tudom mikor lesz rá időm, addíg egy interfacelift.com-os desktoppicture helyettesít. Felrakom amúgy a cuccot kontúrral is, mert sok ember beszól, ha ilyen airbrush szerű gradienteket lát és nincsenek erős szín határok. (pentimento rulez)

Takanobu nagyúr részletei

Az utóbbi napokban a Wacom táblámmal gyakorolgattam, az eredmény ehelyt látható:

A cípôt amúgy Krysti Scheider biztosította.

az Otomo támadás

Kábé ilyen lesz a végleges Takanobu nagyúr, mert utánna olvastam kicsit a témának, és úgy tûnt, hogy ô jó nagy köcsög volt, mert átvert embereket, meg mindenkit megtámadott, meg ilyenek, szóval ezért inkább öregre, ellenszenvesre, csúnyára vagy kancsalra fogom csinálni. Amúgy kétféle háttér készült, mindenki nézze azt, amelyik jobban tetszik.

Icsijúken & Takanobu

Icsijúken szineit lecseréltem, nekem így jobban tetszik.

Ryuzoji Takanobu

Ô pedig Icsijúken gazdája, Takanobu nagyúr. Lehet, hogy majd mégis inkább férfi lesz ô is. Tulajdonképp csak ôk ketten vannak a történetben, szóval valami nagy különbség kell közéjük, mint pl. a nemben való eltérés.

Amúgy az arcát szándékosan nem rajzoltam meg MÉG egyik figurának sem.