Ludas

Elkezdődött az egyetem, úgyhogy ritkább a poszt is. Az első kurzusnak vége, ezen egy ismert meséhez terveztünk karaktereket, meg háttereket. A főhősnek például jóféle, magyaros parasztházat:

Az ő ellenségének meg egy jó magas, kastély-szerű valamit, amit igazából valami régi fa templom mintájára csináltam:

Bár időben előbb csináltam a figurákat, ide szerintem ezek után illik a vázlat meg a firka a főszereplőről, Ludas Matyiról, meg aztán Döbrögiről. A végleges formáját minden vektorosan nyerte el, gépben átrajzolva, azokat majd egyszer később rakom fel, mert nincsenek teljesen készen.

A szádra

Az igazán modern képeket igazából senki nem érti az alkotón kívül. A "rászorulok a szádra"-illusztráció márpedig igazán modern darabnak volt mondható. Ebből az okból kifolyólag újraalkottam annak történéseit, csak ezúttal igyekeztem egy kicsit érthetőbbé tenni.

Célomat el nem értem, de legalább cukkantósabb lett.

Asszony a párnán

Volt egy pár puczér kép nemrégiben, valami olyasmit csináltam megint, csak most ruhában és párnán ülve.Meg színes ceruzákkal kiegészítve.

Rászorulok a szádra

Az Olivér-féle versek illusztrációiból készülő kiállítás még húzódik, úgyhogy kihasználtam az időt arra, hogy alkossak még egyet a témában. Egész pontosan szeptember 12-ére húzódik. Akkor nyílik meg a Café Sol nevű "pazar helyen" (Baross utca 108).

Ezúttal kicsit más stílusú mű született, főleg a Reich Károly által illusztrált Rémusz bácsi meséi kötet hatása alatt. A vers amúgy a következő:


"rászorulok a szádra
rászorulok a szádra"

Fan art

Tudjátok, van az a műfaj, amikor rajongó emberek lerajzolják azt a figurát, akiért rajonganak, csak egy kicsit másképp, mint az eredeti volt. Ezt főleg képregényeknél meg hasonlóknál szokták megtenni, erre rengeteg példa látható Miklósnál. Én kábé még sose csináltam ilyet, de mostanában játszottam olykor olykor egy régi és elég furcsán kinéző kis játékkal, amelyikben az egyik figurának a ruhája egész érdekes volt. Főleg azért, mert a figura 10 x 10 pixelből áll és ezért tulajdonképpen olyannak látod, amilyennek akarod. Szinte olyan, mintha csak le lenne írva. Na mindegy.

Szóval volt benne egy figura, akit főleg a ruhája miatt lerajzoltam, kábé úgy, ahogy a hivatalosan kinéz. Ez már kicsit régebben volt, de a technikája megtetszett, akvarellre rajzoltam ugyanis színes ceruzával, úgyhogy rajzoltam még belőle az elmúlt napokban két másikat is, sportolósat, már sokkal kevésbé ragaszkodva az eredetihez és csak a nekem érdekes részleteit megtartva.


Szóval igazából a technikai részén van a hangsúly, mert bejövős és fogom majd még használni más figurákhoz is.

Keszthelyem

Egy pár hétvégével ezelőtt kimentünk kempingezni a Balaton környékére egy páran és ott mulattunk felhőtlenül. Mulattak ott még franciák is, csapatostul. Elkezdtem festeni a teherautójukat, de sajnos közben elmentek. Annyira azért nem nagy baj, mert amúgy sem akartam volna túlspilázni a képet.

Puczér

Gondolom valamennyire látszik a felrakott akvarell krokikon, hogy a strandon készültek. Na a következőkön meg az fog látszani, hogy már otthon készültek. Próbáltam kicsit egyszerűsíteni a formákon, csak sajnos a fények nem kedveztek ennek a technikának.



Mire már beért a kezemben a technika, addigra már végképp sötét volt és már ruha is került a modellre, úgyhogy a jövőben majd próbálkozok még hasonlóakkal.

Vízfesték

Aztán cinkostársam is munkához látott, ő viszont akvarellel emelte ki a megjelenésem legjánosvitézesebb oldalát.

Ez rám is erős hatással volt, átnyergeltám hát én is erre az eszközre és én is olvasás közben kaptam ecsetvégre a modellemet.

Álmában

Rendszeres blogolvasók és közeli ismerőseim tudhatják, hogy tavaly ilyenkor Balatonszárszón nyaraltunk. Idén sem történt ez másképp, viszont tájképek helyett most emberi figurával próbálkoztam, személyesen egy feleséggel. Történt egy olyan, hogy kimentünk tájat vagy valami hasonlót festeni, de aztán ez is aktba fulladt. Nem lett kész egyáltalán, úgyhogy csak a vázlatot rakom fel belőlle.

Mindenestre ez az egy alkalom elvette a kedvemet az akriltól és inkább szines ceruzák segítségével adtam vissza a látványt a következőkben.




Álmában.

Április

Akrill, ugyanazon a helyen, csak egy másik napon. A vázlatot megint berakom, meg egy közelebbi részletet a kép közepéről.

Devla

Elkezdtem mostanában akrillal tájképeket festeni, mert miközben a fotosoppal festegettem, rájöttem, hogy az itt a jó, hogy a szinek egymást fedik. Gondoltam akkor kéne nekem egy ilyen manuális technika is, mert eddig szinte csak akvarellel festettem. Meg amúgy is nézegetemm a multkor egy könyvesboltban egy Ferdinand Hodler albumot, ami kedvet csinált a fedőfestékes fedőfestéshez, úgyhogy tegnap előtt reggel kimentünk egy horgászós tóhoz festeni.

A vázlatomat is beteszem, hogy érthetőbbé tegyem a végleges képet.
Hasonló célból beszkenneltem cinkosom képét is, aki elkísért kalandos utazásomra és maga sem általlot ecsetet ragadni. Őt amúgy errefelé lehet dícsérni:
Az én végleges képemről meg berakok két kisebb részletet is,


Meg a teljes egészet:

Kismamák az állatkertből

Ahogy a múltkor a perinatális egyesületnek, most is kisbabás logót kellett rajzolnom, csak most anyukával és esetleg hordozókendővel együtt.

Elsőre csináltam egy vidám mamát, aki a gyerekével rohangál, de az túl átlagos volt, kértek helyette inkább csimpánzt. Ebből rakok be vázlatokat is, meg aztán véglegeset, mindenféle változtatások és igazítások után.

Árpád

Írtam már a cgsociety titkosügynökös pályázatáról, aminek mindjárt vége, én meg nem pályázok rá. Amikor ez még máshogy volt, akkor kitaláltam egy rövid sztorit hozzá, meg ahhoz figurákat, például árpádsávosakat, őket fel is rakom.

Ha elkészült volna velük az animáció, akkor abban az látszana, hogy picike kezük van, mert ők igazából cingár kis fickók. Viszont amikor bunyóra kerül a sor, akkor betekerik egy nagy zászlóba az öklüket, hogy olyan terebélyes legyen, hogy még a pulcsi ujjához is illeszkedjen.
Itt meg előszörre magyaros csizmát adtam a lábukra, de a népiesség az túl kifinomultnak tűnt, úgyhogy lecseréltem inkább bakancsra. Az acélbetétesnek a formáját személy szerint nagyon nem kedvelem, úgyhogy megpróbáltam valami tetszetősebb formát adni neki.

Terhes látvány

Még egy utolsó kör van ebből a projectből hátra, egy pár fél-kamu látványterv. Ezek igazából a storyboard képeinek letisztázott, kiszínezett verziói. Az alapjukul szolgáló vázlatok véleltlenszerű kompozícióit őrzik, viszont a friss és dinamikus vonalvezetést béna stílussal helyettesítik. De legalább a csók az elég szép lett.