Wacom

Amúgy egy ideje már megérkezett a Susnyás-nyereményem második fele, a Wacom tábla. Azért nem írtam ezt meg eddíg, mert vártam rá, hogy majd rajzoljak vele valami jót, de ez még nem jött össze. Azér legalább megmutatom:

köszi, designertechniques!

Portfolio

Na végre, hálistennek készen lettem a portfóliómmal, de nem tudom ide felrakni, úgyhogy felrakom máshová. Pontosabban ide. (a lap alján be kell írni a kirajzolt betûket és akkor kezdi el tölteni)

Angolul van benne a szöveg, de azért indítok gyorsan egy szavazást, mert mostmár lehet. Az tehát ugyebár a kérdés, hogy meylik autó a legtutibb, amit így, a portfóliót átnézegetve mindenki könnyûszerrel megválaszolhat, mérlegelve a dolgokat alaposan.

Ja és most a régebbi dolgokat is átcsináltam hozzá kicsit, szóval aki minden eddígi dolgomat látta, annak is érdemes megnéznie!

Accoris új képek

Csinálgatom a portfóliómat megállíthatatlanul. Kellett hozzá renderelnem új képeket az Accoris nevű régebbi autómról, úgyhogy meg is csináltam szépen fekete-pirosban, hogy illeszkedjen a márka arculathoz a már látott csoportképeken, amiről eszembe meg jutott (egyrészt hogy majd megint beírom a cimkék közé, hogy Nine Inch Nails, másrészt meg), hogy ki kéne próbálni kicsit rajzfilmesebben is. Úgyhogy rendereltem rólla ilyen szinszitis dolgokat:

Session Fhifhies

Hétfőn volt egy Session Fhifhies koncet, ahova én hivatalos voltam, úgyhogy VIP vendégként el is mentem jól. A Session Fhifhies ugyebár a Szekszujel FhiFhies banda bí prodzsektje, improvizálásra optimalizált felállásban. Így néznek ki:

ZIL 2906-1

Ha az ember kitalál valami újat, amirôl még soha nem hallott senki, akkor két lehetôség van: vagy van valami óriási hibája, ami miatt lehetetlen a mûkdése a gyakorlatban, vagy pedig valaki már kitalálta korábban.

Az elsô esetre példa a WildChatbe kitalált csetelôs-egymásnak üzenôs rendszer, amilyen már van, be kell ragasztani a hátsó ablkaba és akkor lehet vele kommunikálni.

A Susnyás is hasonlóképpen járt, a napokban láttam ugyanis a belsôségen, hogy létezik egy jármû, ami ugyanolyan forgó, csavaros rudakon megy, mint az én holdjáróm. A jármû természetesen orosz és biztos valami hadi célra lett kifejlesztve, mert a videó tanulsága szerint mindenen átmegy:

Motor of Mark All Stars

Eheti heppem a portfólió készítés.

Ennek jegyében már rajzolgattam, tervezgettem, próbálgattam, irosgattam, meg minden. Most például összeraktam 3d-ben az eddíg elkészített autóimat (persze csak a jobbakat), aztán eléjük raktam a brendnyú Motor of Mark logót és rendereltem belőllük egy csoportképet.

Ha valakinek van kedve, kommentelje meg, hogy szerinte melyik a jobb a 3 variáció közül.

Szirkamese

Az egyik világsztár testvéremrôl a drága jó édesanyánk írt egy mesét és megkért, hogy illusztráljam. Ez még régen volt és sokáig nem csináltam meg, de a múlt héten elkezdtem tervezgetni a fôszereplô figurát, Szirkát.
rajzoltam sok kommerszgagyit:

aztán kezdett kialakulni a dolog:

miután már meg volt, hogy milyen legyen az arca, elkezdtem a testét formálgatni, de elsôre elég Humpty Dumpty lett:

De aztán meg már nem:

A történetben pedig van egy rész, ahol Szirka éppen avokádó. Ezt a jeles pillanatot én semhagyhattam ki, megörökítettem hát:

Ilf-Petrov - Aranyborjú

Noha Osztap kétségkívül az egész fülke figyelmének központja volt, s csak úgy dôlt belôlle a szó, s bár az útitrásak a legrendesebben viselkedtek vele, mégis más volt ez, mint a Balaganov-féle istenítés, a Panyikovszkij-féle gyáva alázatosság, vagy akár a Kozlevics-féle oda-adó szeretet. A diákokon érezhetô volt a nézőközönség fölénye a konferansziéval. A nézô meghallgatja a frakkos polgártársat, néha nevet, lomhán megtapsolja, végül azonban hazamegy, és nem törôdik többé a konferansziéval, aki elôadás után betér a színészklubba, szomoran ül vagdalthús-adagja mellett, és arról panaszkodik szakszervezeti kollégájának, az operettkomikusnak, hogy a közönség nem érti, a kormány pedig nem becsüli meg. A komikus vodkát iszik és ugyancsak meg nem értésrôl panaszkodik. De hát hogyan is érthetnék meg? A tréfák ócskák, a fogások elavultak, az újratanulástól meg már lekéstek. Azt hisszük, mindez világos!

Pont, mint az elôbb: ez is idézet, ez is nagyon keserû, ez is könyv. Mondjuk ennek gondolom az a mentsége a keserûségre és a kudarcra, hogy az orosz dolgokat szeretné így jellemezni, dehát kérem!

Itt lehet elolvasni.

Salman Ruhdie - Az éjfél gyermekei

Éjfél, vagy éjfél körül. A vasúti sínek felôl, összecsukott (és sértetlen) ernyôvel a hóna alatt, egy férfi közeledik az ablakom felé, torpan meg, guggol le és kezd el kakálni. Aztán meglátja sziluettem a világos ablakban, de ahelyett, hogy zokon venné illetéktelen jelenlétem, megszólít:
- Ide süssön! - és kipréseli magából a világ leghosszabb hurkáját. - Tizanöt hüvelyk! - kiáltja büszkén. - Maga milyen hosszút bír csinálni? - Hajdan, mikor még több energiám volt, bizonyára szívesen elmondtam volna az élettörténetét; az idôpont meg az ernyô elegendô támpont lett volna ahhoz, hogy ôt is beleszôjem az életembe, és semmi kétség az iránt, hogy végezetül bebizonyítottam volna, ez az ember is nélkülözhetetlen az én életem és sötét korom megértéséhez; de most már szét vagyok zilálva, le vagyok kapcsolva a tápfeszültségrôl, már csak néhány sírfeliratra telik tôlem. Így hát odaintek cupán a kakálóbajnoknak, és ennyit szólok: - Héthüvelykeset, ha jó napom van - és elfelejtem az egészet.

ehhez a szöveghez kéne idézôjel, de nem rakok, mert akkor már máshogy fog neki az ember, hogy elolvassa, ha látja, hogy idézet, fogjon csak neki midnenki úgy, mintha én írtam volna, aztán lepôdjön meg nagyon, amikor ezt elolvassa és szembesül azzal, hogy bizony ez egy idézet volt a fenti könyvbôl. Eddíg még nem volt ezen blog hasábjain könyvajánló, de most van.
Mert ez egy nagyon jó könyv.
Nagyon keserû szájízt hagy maga után, a fôhôs tulajdonképpen boldogságot nélkülözô életrajza, de a hangneme, a megfoglamazésa, a hasonlatai, mind annyira kifinomultak, hogy élvezetté teszi a szenvedés megtapasztalását. Kicsit hosszabb talán a könyv a kelleténél, de ha egyhuzamban sokat olvas az ember, akkor pont idélis az oldalszám is.

AZ ÉJFÉL GYERMEKEI -
RUSHDIE, SALMAN

Eredeti ár: 3980 Ft
Megjelent az ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ ÉS SZOLG. KFT gondozásában.
Oldalak száma: 528
Borító: KÖTVE
ISBN: 9789637253171
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2005
Fordító: FALVAY MIHÁLY

de a képen nem ennek a kiadásnak a borítója látható, az nem ilyen szép.

a BMW út hátulja

a BMW hátuljával nem foglalkoztam annyit, mint az elejével. Viszotn sokkal többet rajzoltam rólla, mint amit ide felrakok, csak nagyon sok lett a rossz. Ezek se túl jók, dehát ez van. Van például ez a türözött:

A kipufogók próbálnak utalni a BMW emblémára, ami pedig a csomagtartó kilincse jelen esetben, persze csak félbevágva. De fura.

a BMW út kereke

Ennek az autónak kivételesen a felnijét is sokáig tervezgettem, nem nagyon különbzönek, úgyhogy nehéz megítélni, hogy melyik a jobb közülük, szerintem nekem sem sikerült.

De azér két felnit ki is színeztem szépen. Az elsô viszont ferde kerekú lett. De fura.

a BMW út eleje

A multkori BMW rajz annyira megtetszett, hogy azt gondoltam, jól ki is színezem majd pitt krétával. El is kezdtem, jól is ment, de mire a motorházig jutottam, már nem tetszett egyáltalán, úgyhogy jól abba is hagytam:

Inkább rajzoltam másikat:

Kicsit még átvariáltam a kocsi elejét, felraktam középre egy régi BMW-s hûtômaszkot, mert megtetszett azon a BMW-n, amit Tihanyban rajzoltam:

Aztán akartam belôlle rajzolni jót, de nem sikerült:

Aztán lett egy egész jó is, ezt szineztem ki késôbb, de hamarabb raktam fel. De fura.

a BMW út vége -:-EDIT-:-

Sokan hiszik, hogy a szamuráj, azaz a kard útja, eltér a Zen útjától. Ám ez hamis feltételezés. A lényeg ugyanis nem az útban van, hanem az embeben, aki rajta jár.

Vagy legalábbis valami hasonló volt a Hagakurében, úgyhogy gondolom a BMW útját is ugyanígy lehet járni. Viszont ennek a BMW útnak van vége is, mert befejeztem. Itt vannak a végleges rajzok, nemsokára felrakom a korábbi vázlatokat is.

Edit: Mondta Olivér, hogy a lila nem jó, úgyhogy lemásoltam a rajzot még egyszer, vettem szürkéskék filcet és pitt krétát, aztán kiszíneztem megint:

BMW tovább

Egyik Tihanyban készült BMW-s rajzom sem volt túl jó szerkezeti szempontból, márpedig én most végre akarok rajzolni egy perspektivikusan is stimmelő autót. Szóval próbálkoztam. Elsőre a kerekeket vékonyabbra rajzoltam a szükségesnél, de persze ezt csak utólag vettem észre. Közbe meg a hűtőmaszkot is túl felülre rajzoltam, úgyhogy lent maradt egy üres terület, amit hülyeségekkel tölöttem ki.

Másodjára meg felülről akartam rajzolni a dolgokat, hogy végre látszódjon a tető. Itt meg nem hajlik be eléggé a kocsi orra, vagyis többet látunk belőlle, mint kéne... utólag már mindenki lehet okos...

Harmadjára már tetszettek is a dolgok (majd később veszem észre a hibákat), csak az első kerék ellipszisét kéne még párszor átrajzolni, hogy ne legyen ilyen hepehupás. Itt még az F1-es dínó orr íve is egész jó lett. Van viszont valami, ami csak ezen a rajzon van rajta, még pedig az autó oldalán, a kerekek mellett lévő pici rácsocskák, amiken keresztül jól tudna majd szellőzni a durván igénybe vett féktárcsa. (Ha lenne, de csak lenne, mert még nem az*)


*zsolti a béka

Tihany.BMW

Tihanyban látvány után kellett rajzolnunk, de én ott is rajzoltam autókat, amiket ugyebár nem láttam, csak kitaláltam. Szerencsére tolerálták a tanáraink, mert volt köztük egy formatarvező. Természetesen az itthon megkezdett BMW-t folytattam ott is, és mivel még nem voltam biztos a formájában, vázlatolgatásal kezdtem:


Aztán amikor kitaláltam, hogy az elején a két nagy BMW-hűtőmaszk mellé társuljon kívülre egy kisebb, és így legyen a hűtőmaszkok sötét formái között olyan kapcsolat, mitn a BMW emblémában a kék foltok között, akkor már rajzoltam rólla egy szineset is. Először akvarell ceruzával csináltam meg a nagy árnyalatokat, aztán kölcsön kértem egy társamtól a pitt kréta készletét és a motorházat már azzal szineztem ki.

Mivel a pitt kréta nagyon jó eszköznek tűnt, másodjára is kikölcsönöztem a készletet. Azt hiszem fogok is venni magamnak egy pár színt ebből a dologból, mert sokkal kezelhetőbb, mint a pasztell és ugyanolyan szép, folyamatos és finom gradienteket lehet vele csinálni.

Aztán hazafelé a vonaton firkálgattam és rajzoltam még egy képet erről az autóról, kicsit sportosabbra alakítva, de az nem lett jó:

A történethez hozzátartozik még, hogy a tihanyi strandon láttam egy szép régi BMW-t, amit el is kezdtem lerajzolni, de közben a tulajdonosa végzett a vízben és el akart volna a kocsijával menni. Viszont a rajzom annyira megtetszett neki, még félkész állapotban, hogy azt mondta, nem megy el, amíg be nem fejezem. Az autónak így csak az egyik felét tudtam szépen, részletesen megrajzolni, a másik felére már nem jutott időm, mert nem akartam a kopasz tulajt sokáig ott marasztalni. Aztán mikor beszkenneltem, a kész felét letükröztem, úgyhogy úgy néz ki, mintha befejezett lenne a rajz. Muhaha

Aztán a szervezôtanár azt mondta rá, hogy ezeket otthon is megrajzolhattam volna, nem kellett volna eljönni Tihanyba.

Tihany.akvarell

Tihanyban alapvetôen akvarelleznünk kellett volna.

Elsô nap este láttunk az utcán egy nagyon szép, régi Fiatot, szóval azt gondoltam, hogy másnap megkeresem és szépen lefestem. Persze másnap sehol nem leltem, még akkor sem, mikor egész Tihanyt bejártam miatta. úgyhogy, amikor már nagyon elfáradtam, egy építkezéshez értem, úgyhogy lefestettem azt.
Aztán a szervezôtanár azt mondta rá, hogy látja, hogy poénkodni akartam ezzel, hogy ilyen ronda dolgokat festettem le egy ilyen gyönyörű háttér elôtt, de ahhoz, hogy jól kijöjjön a poén, piszkosul jól meg kellett volna csinálni.

Sokat voltunk a strandon, mert ott lehetett fürödni és nekem nagyon megtetszettek ott a bólyák, mert szép pirosak voltak. Úgyhogy gondoltam festek rólluk is egy képet.
Aztán a szervezôtanár azt mondta rá, hogy ennyire szörnyû kompozíciót még életében nem látott, se elôtér, se háttér, ezek alapvetô dógok, megkéne tanulni.

Utolsó napra kitalálta a szervezô tanár, hogy aznap nem rajzolnuk, hanem délután egykor megnézünk egy kiállítást, amit már mindenki látott minimum 3szor, aztán meg közösen elmegyünk a strandra. Az a nap volt talán a legtermékenyebb, aznap kettôt is festettem, és azon a napon értünk vissza legkésôbb a szállásunkra (este hétkor, mert eszünk ágában sem volt a közös porgramokon részt venni). Ez a nap elsô képe: még a reggeli zivatarok felhôi az égen terpeszkednek, be árnyékolva a vizet. Egyébként a hattyú nem volt ott.
Aztán a szervezôtanár azt mondta rá, hogy a kép egyik fele egész szép lenne, de ezt a hattyút nem lett volna szabad felrajzolni, meg ezeket a kis pálcika figurákat is felejtsem el, vagy rajzoljam meg őket szépen, szinesben, vagy sehogy.

A nap második képe pedig ez az árbóc erdô. A Tihanyi Hajózási Egylet klubjában volt ez a sok szép hajó, ami nagyon megtetszett, de csak a tagok mehettek be a kikötôbe, úgyhogy kénytelen voltam a kerítésen kívülrôl lefesteni a látványt, márpedig a kerítés fölött elég kevés látszott.
Aztán a szervezôtanár azt mondta rá, hogy ez talán még szörnyûbb kompzíció (majdnem óverkill) ez a sok vízszintes vonalként feldobált árbóc, meg a hajók hiánya teljesen elrontja ezt az egyébként szép látványt, de persze érti ô a poént, csak keresni kellett volna egy jobb szöget, ahonna eltakarják egymást az árbócok.

Aztán a szervezôtanár azt mondta egy másik embernek a rajzaira, hogy szépek, csak a konpozíciójuk egy önmegsemmisítô gépezet, egy ÓVERKILL!

Tihany.copic

Tihanyban Copic filctollaim sem pihentek, mivel teljesen szabadjára voltunk eresztve, eszközeinket is magunk válogattuk meg, senki nem szólt be a választásom miatt.

Elôször lerajzoltam egy kis part szakaszt, de elég zavaros lett, azt mondta rá a ránk felügyelô tanár, hogy színben fogjam kicsit vissza meg kevesebb és halványabb szinekkel próbáljak meg a jövôben dolgozni.

Eleget tettem a kérésnek, és csináltam egy ilyet, kékkel, mert az a leghalványabb szinem. Egyébként köd nem volt.

Aztán már bátrabb voltam és nemcsak egy színt, hanem már kettôt is használtam. Ezek a második és a harmadik leghalványabb szineim. Egyébként ez a strand.

Délután meg elmentünk egy rossz koncertre, amiben semmi érdekes nem volt, csak a vonók mozgásának szinkronja. Igazából videoklippet kéne valahogy hasonlóan forgatni, hogy csak a vonók látszanak, de még a rajzra se nagyon volt idôm, hát még klippet forgatni. Egyébként a karmesternek tényleg ilyen nagy volt a segge.

A következô nap meglátogatott minket egy ember, aki egy másik embernek a barátja és ôk beszélgettek éppen, mikor én lerajzoltam ôket, szintén a strandon. Egyébként a vastag fekete dolog az árnyék.

Az utolsó nap utolsó rajza meg egy ilyen fantáziátlan, visszafogott dolog, egy hajó. Egybként H-23079-10.