Az egyik napon felmentünk a közeli (Fülöp-hegyi) kilátóba, hogy elhűljünk a panorámától. Miután már megfelelô mértékben elhűltünk, hazamentünk, de én még maradtam egy picit, gondoltam festek egy jót. Mer' hogy az majd nekem sikerül. Namégmitnem. Vizsonylag hamar rájöttem, hogy nagyon nem megy most a festés, úgyhogy filctollakkal próbáltam helyrehozni. Sikertelenül. Aztán a végén ráírtam, hogy zsebkendô, meg, hogy ház.
Hazafelé vettem az irányt ezután, de megint láttam egy szép helyet, úgyhogy gondoltam, na most majd ki köszörülöm a csorbát, festek egy lélegzet elállítót. Miután már nyilvánvaló volt, hogy ezt is szörnyen elrontottam, nem jutott eszembe jobb megoldás, mint hogy ûrhajókkal próbáljam meg menteni a képet.
Botrányosan végzôdött kalandom után egy napot kihagytam, csak aztán veselkedtem neki megint az ecsetnek. Azt gondoltam, biztos csak a nagy terekkel van problémám, megpróbálok lefesteni valami kisebbet. Elkezdtem egy szöllő levelet, még egészen tetszett is. Nem maradhatott egyedül a papíron, festettem mellé még egyet. Aztán még egy párat, de azok se maradhattak egyedül, én meg már szönryen éhes voltam (már vagy 3 órája festettem) úgyhogy a többi apró kis levélkét és ágacskát nem volt erôm felfesteni, csak elrontani a képet:
Láttam, hogy a festés most nem megy, gondoltam akkor filctollakkal próbálkozom, majd a strandon krokizok jókat, ahogy azt a
többiektôl láttam
Tihanyban. Itt is várakozáson alul teljesítettem, a tűrhetőekből pakoltam itt össze egy képet:
