Anime foci

Vannak emberek, akik azt mondják, hogy rossz ránézni a Wacomos képeimre, mert airbrush-szerű a stílusuk, az pedig nem jó. Az ő kedvükért most animésebbre színeztem egy rúgást, meg így aztán majd mondhatok olyan orcapirító poénokat, minthogy 'Let's kick it animestyle', vagy hasonlók. Amúgy nekem nem tetszik.

Furcsa, hogy mindíg az indít el, amikor leülök rajzolni, hogy megfelejek egy korábbi kritikának. Rajzolás közben mégis folyamatosan megyek arrafelé, ami nekem tetszik, és bár tudom, hogy másnak nem fog, mégis csinálom tovább úgy. Aztán a végére kész lesz valami, amivel én elégedett vagyok, de tudom, hogy ocsmánynak fogják találni. Ez jó érzés.
Néha meg van úgy, hogy leülök rajzolni és végig azon a vékony határon mozgok, ahol még tetszhet majd az embereknek. Hosszú szüneteket tartok rajzolás közben, csinálok belőlle ezer verziót, aztán mégis a legelső mellett döntök és így a végére kész lesz valami, amiben nincsen semmi érdekes, de talán majd "az embereknek" tetszik. Ilyenkor érzem magam rosszul és ilyenkor nem kezdek új képbe napokig.

Szárszónak is egy kép a vége

Na itt ért össze a festős meg a szörnyes vonal, de ez még semmi a ahhoz képest, hogy kicsit belefirkált a rajzba a hugom is, meg hogy például csak félig készült el a helyszínen, kénytelen voltam otthon (felvételről) befejezni, vagy még hogy a pecások, akiket eltapos a szörny, úgy vélekednek, hogy azért nincsen kapásuk, mert a kommunisták eladták a Balatonból a halakat.

Szárszó.szörnyek

Mivel ugye valójában nem művésztáborban voltam, simán rajzolhattam olyan dolgokat, amik igazából nem voltak ott. Szóval az első ilyen igazából akkor született meg, amikor csináltam egy elképesztően szörnyű tusrajzot és nem szerettem volna az azután maradt rossz szájízzel hazavánszorogni a strandról. A többi már innentől szinte jött magától.




Az eddigi képek amúgy mind valóságos környezetben ábrázolják a szörnyeket, a következő viszont nem, az csak egy magyaros próbálkozás:

Szárszó.akvarell

Általában problémáim vannak a színes munkákkal, a figuráim háttereivel meg méginkább, szóval duplán volt hasznos tájképeket festeni. Mondjuk az ecsetből általában hamar elegem lett, úgyhogy a fontosabb dolgokat akvarell ceruzával rajzoltam meg mindhárom képen:

Szárszó.autók

Autók már csak a blog alcíme miatt is kellennek ugye, úgyhogy próbáltam nézni Szárszó felé valami pengébb verdát, de még a német túristák is csak 15 éves Volvókkal küldték. Később átsétáltam Földvárra is, ami bár kicsit népesebb település, ebből a szempontból az se volt egy kifejezett felüdülés. Ráfanyalodtam hát egy teljesen átlagos bömösre, de mivel ugye a formája nem ragadott meg, gondoltam inkább a tükröződéseit emelem ki:
Ezen a vonalon megindulva arra jutottam, hogy akkor bármilyen ocsmány kocsit lerajzolhatok, elég a színekre figyelni. Könnyelműségem záloga kettőspont

Szárszó.rajz

Volt szerencsém Balatonszárszón eltölteni a legutóbbi blogbejegyzés óta eltelt napokat, persze nem tétlenül, megpróbáltam mintegy művésztáborrá varázsolni a nyaralást egy pár a3as papír segítségével. Persze elsőre nem sikerült:
Ez elsősorban a földön heverő cigisdoboz miatt készült el, mondjuk a pittkréta már nem kellett volna rá, az igaz.Erre meg a lábam nem kellett volna meg a focilabda, ugye.

Madársisak

A cgtalk.com-on szokták csinálni, hogy felrakják a rajzok munkafázisait, hogy mindenkit inspriáljon meg okuljon belőlle, hogyha esetleg még nem tudott valamit. Szöveget nem írok alá, mert fárdat vagyok.

Megmásíthatatlan

Próbáltam valamit csinálni ezzel az arccal (ezzel az orral), hogy ne nézzen ki annyira szörnyszerűnek, de mégis megmaradjon, azaz ugyanazt megcsinálni, mint amit szoktak a filmekbe meg újságokba, hogy a ronda emberekből szépeket csinálnak. Nem mintha ezzel a figurával bármilyen hasonló hosszú terveim lennének, csak ki akartam próbálni, hogy sikerülne-e belőlle egy elfogadhatóbb külsejű embert faragni. Asszem kudarcot vallottam, bár a bevett fotosoppolásokon kívül nem sok mindent csináltam vele, úgyhogy biztos lesznek majd sokan, akik pont ettől hánynak be.

Kendőzetlenül

Eltelt három nap, azaz egy kiszínezett képnyi idő a legutóbbi poszt óta és hát mi mással is telhetett volna az az idő, mint az iránti lázas igyekezetem látvánnyá formálásával, hogy bebizonyítsam, nem egy transzvesztitát általottam női-huszárruhába bújtatni. Értek ugyanis efféle vádak, melyeket azzal kívánok végérvényesen cáfolni, hogy leveszem a kendőt a hölgy arcáról, felfedve ábrázatának eleddig emberi szem számára látatlan porcikáit.
A hátteret meg egyébként utólag rittyentettem a figura mögé, úgyhogy a fények nem igazán egyeznek. A ruháját se sikerült túl jól árnyalnom, úgyhogy azt tervezem, hogy más köntösbe bújtatom, kitalálok neki valami testhezállób hátteret, hátha jobb lesz majd úgy.
Ja és a hajszínét is feketés-türkizesről barnára változtattam, hogy kevésbé tűnjön parókának, ezzel is elejét véve szegény figura nemi identitásának megkérdőjelezésének.

Menyecske

Nem igazán tetszett az az outfit, amit legutóbb raktam fel, a már magyar Takanoburól, úgyhogy azt ki se színeztem, hanem kicsit áttervezgettem még azóta. Az eredménnyel már egészen elégedett voltam, mert magyarosabb volt, mint a multkori, de azér valamennyire még katonás maradt, szóval gondoltam gyorsan ki is színezem, de három nap után ezt is inkább abba hagytam (a tenyerét például teljesen át kéne rajzolni), de talán az a három nap is hasznos volt valamennyire, mert raktam rá olyan részleteket, amiket korábban nem, kicsit kijjebb dolgoztam az arcát, meg csináltam neki sebeket és hegeket, mert ugye egy ilyen katonának (a kendőjén lévő rangjelzés szerint őrmester amúgy) abból biztos sok van.
Mivel elég eklektikus lett a végeredmény, mellékelek hozzá egy magyarázó ábrát is, meg még elmondom, hogy azt találtam ki, hogy mivel ugye nincsen pupillája, ezért lehetne vak, és mivel ehhez a ruhához a barnább bőr jobban megy, lehetne cigány/roma, amúgy is olvastam valahol, hogy ők aktívan kivették a részüket annak idején a szabadságharcokból meg ilyenekből.