Jaroslav Hašek - Svejk, a derék katona

Ott lakott egy Karlík nevezetű úr az első emeleten. Fölötte egy emelettel valami Mikes neű konzervatóriumi hallgató, nagyon derék ember. Borzasztóan szerette a nőket, és többek között elkezdett járkálni ennek a Karlík úrnak a lánya után is, egyébként a Karlík úrnak speditőr cége és cukrászdája volt, azonkívül egy könyvkötészete Morvaországban valami egészen más firma alatt. Mikor a Karlík úr megtudta, hogy ez a konzervatóriumi hallgató az ő lánya után járkál, elment hozzá látogatóba, és azt mondta neki: "Maga nem veheti el a lányomat, maga csirkefogó. Nem adom magához!" - "Jó, felelte ez a Mikes úr, mit csináljak, ha nem vehetem el, akaszam fel magam?" Két hónap mulva megint elment hozzá a Kralík úr, és magával vitte a feleségét is, és mind a ketten azt mondták neki egyhangúan: "Maga kapcabetyár, maga elvette a mi lányunk becsületét." - "Nagyon is igaz, felelte ő erre, voltam olyan bátor és kurvát csináltam belőle, nagyságos asszonyom." Erre a Karlík úr elkezdett fölöslegesen ordítani vele, hogy ő megmondta neki, hogy nem veheti el, hogy nem adja hozzá, de a Mikes úr nagyon helyesen azt felelte, hogy nem is veszi el, és a múltkor nem is volt szó arról, hogy viszont mit csinálhat a lánnyal. Erről, azt mondja, nem is tárgyaltak, és ő betartja a szavát, de legyenek nyugodtak, neki nem kell az a lány, ő egy jellem, ő nem szélkakas, ő szótartó ember, ha ő mond valamit, akkor arra mérget lehet venni. És ha emiatt be lesz perelve, nem érdekes, mert neki tiszta a lelkiismerete, és a megboldogult mamája még a halálos ágyán megeskette, hogy soha életében nem fog hazudni, és ő a kezét adta erre, és az ilyan eskü, az szent. Az ő családjában, azt mondja, soha nem hazudott senki, és az iskolában ő is mindig a legjobb jegyet kapta magaviseletből. Szóval láthatjátok, hogy sok mindent nem szabad, de lehet, és hogy az urak különbözhetnek, csak az akaratunk legyen egyforma.

Régen volt már könyv ajánló.